Str 171 - Mindezek után (Összefoglaló)

MINDEZEK UTÁN (ÖSSZEFOGLALÓ)

Ennek a kiadványnak a témája az Adriai-tenger keleti partján fekvő Šibenik melletti Krapanj szigetek lakossága. Krapanj különlegessége abban áll, hogy a 0,36 négyzetkilométerre jutó 1500 lakosával az1960-as évek elejéig ez a kis sziget a legsűrűbben lakott sziget volt a Földközi-tengeren. Legmagasabb pontja csupán másfél méterre van a tengerszint felett és a szigetecske 350 méterre található a szárazföldtől.

A szigetlakók - vagy ahogy ők magukat hivják "Krapljani"- a szárazföldön található földjeik megművelése és a halászat mellett tengeri szivacsgyüjtésből élnek; eleinte - bizonyos források szerint már a XVI. Század második felétől kezdve - szabadmerüléssel, az 1700-as évektől kezdve kis csónakokról, háromágú szigonnyal. A halászat és a szivacsgyűjtés helyszíne a Trieszt és Albánia északi partjai közötti tengerrész. 1893-ban kezdték el az általuk "skafander"-nek hívott búvárfelszerelésben keresik a szivacsot, amihez hozzájött körülbelül 1930-tól kezdve a korall is. A szigetlakók a második világháborút követően a spliti "Brodospas" cégnek dolgozva keresték meg és hozták felszínre a háború alatt a térségben elsüllyedt hajókat. A későbbiekben Görögország, Ciprus, Törökország, Irán és Egyiptom partjai mentén tették ugyanezt. Vízalatti építkezéseken is dolgoztak (hidakon és kikötőkön) az Adriai-tengeren valamint Cipruson, Szíriában, a Vörös-tengernél (Etiópiában és Szudánban), Iránban és Ghánában. A hetvenes évektől kezdve a szigetlakók modern, könnyű búvárfelszerelésben búvárkodnak, oxigénpalackkal. Ez a felszerelés jelentősen megnövelte a mozgásterüket és a merülés hatásfokát és búvárok fokozatosan lecserélték a régi, nehéz felszerelésüket. A nyolcvanas évek közepére a nehéz felszerelés teljesen kiveszett a búvárgyakorlatból és az óta kizárólag oxigénpalackos búvárok dolgoznak a mélyben.

Ez a könyv részletes leírást tartalmaz a háromágú szigonnyal történő szivacsgyűjtés technikájáról és sajátosságairól, valamint a kétfős legénység életéről a 20 - 25 napig tartó begyűjtés során. Könyvünk kitér a nagyobb hajók nehézfelszerelést használó nyolcfős (ebből kettő búvár) legénységének életére is. A merülések során számtalan baleset történt. Néhány búvár nyomásbetegség áldozata lett és élete hátralévő részét mozgássérülten töltötte. Ezekből a történetekből néhány könyvünk oldalain is olvasható. A balesetek tudatlanságra, hiányos és célnak nem megfelelő búvárfelszerelésre, túlzott önbizalomra, a veszélyek és a csapatmunka alábecsülésére, valamint a búvárkodást befolyásoló külső, előre nem látható tényezőkre való fel nem készültségre vezethetők vissza.

A szivacsgyüjtés és a Krapljani búvártevékenysége az Osztrák-Magyar Monarchia, a Jugoszláv Királyság, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság és a mai Horvát Köztársaság társadalmi-politikai körülményeinek összefüggésében kerül bemutatásra. Nemcsak a különleges földrajzi jellemzői, hanem a többszázadnyi a múltra visszatekintő szivacsgyüjtési- és búvárhagyománya az, ami Krapanj szigetét - néhány görög szigettől eltekintve - egyedülállóvá teszi a Földközi tengeren, de talán az egész világon.

Fordítás / prijevod: Annamari ERDEI